A Hanság a Fertő-tó medencéjének folytatása keleti irányban a Duna és a Rába hordalékkúpjai között. Természetes folytatása a Tószög. A tőzeges, mocsaras felszínből.
A Hanság a Fertő-tó medencéjének folytatása keleti irányban a Duna és a Rába hordalékkúpjai között. Természetes folytatása a Tószög.
A tőzeges, mocsaras felszínből 52 kavics- és homoksziget áll ki. A lecsapolás előtt sok nyíltvize és tava volt. Táplálói: az Ikva, a Rábca (Répce). Fővízlevezető csatornája a Fertő-csatorna, amely lakóhelyünktől csupán 2 km-re folyik (a Rábcával együtt). A Hanság lecsapolása és szabályozása már a 18. században megkezdődött.
A 19. század elején a Monumenta Hungarica második kötetében a Hanságot úgy jellemezték, mint ahol csak savanyú sás, és nád létezik, és „az egész kaszálót inkább csupa zsombékokból összeállott úszó földnek mondanád, mint rétnek.” A Hanságban járó szekerek alatt megsüllyedt a talaj („mintha hintázna rajta az ember s meg-meg felemelkedik a szekér után”). A szomjas munkás pedig egy kilyukasztott hosszú nádszállal tiszta vizet ihat.
„A táj és a benne élő ember olyan szorosan összeforrtak egymással, hogy életüket nem lehet szétválasztani. Minden tájra érvényes igazság ez, de különösképpen helytálló megállapítás az olyan helyeken, ahol valamilyen nagy természeti erő: hegy vagy víz, döntő módon szól bele az élet alakulásába.”[1]
Rábaköz, a Hanság és a Nagyerdő közé eső, a történeti Sopron megyéhez tartozó, mélyfekvésű, erősen vízjárta terület történeti és élő népi tájneve egyben.[2]
Rábaköz a pontos földrajzi meghatározás szerint a Kisalföldön belül a Győri-medence peremtörések mentén kialakult süllyedésének kistájcsoportja. A Rába folyó határolja délen és keleten, nyugaton a Répce, a Kis-Rába folyása mentén a Sopron-Vasi- síkságig terjed, északon pedig a Rábca vezeti le vizét a Mosoni- Dunába torkollva. Itt csatlakozik hozzá a Hanság vidéke.[3]
A Hanság neve a népnyelvben ma is élő megnevezése a tájnak. Okleveleinkben már a XI. században előforduló, valószínűleg finnugor eredetű „mocsár, láp, ingoványos terület” jelentésű hany szavunkból eredhet. E vidéken élő emberek ma is Hany-nak nevezik a régi lápos területeket. Kistáji értelemben Hanság elnevezéssel illeti a néprajzi szakirodalom, a Fertő-vidék, a Rábaköz, a Tóköz[4] és a Mosoni- síkság között elterülő, a Rábaközhöz hasonlóan mélyfekvésű, de sokkalta vizenyősebb és mocsarasabb területet. A történeti megyerendszer térképén Sopron, Győr és Moson megyékhez tartozott. Északnyugati-, a Fertő- tóhoz közel eső részét a trianoni békeszerződés Ausztriához csatolta. [5]
Mindkét vidékről egyaránt elmondható, hogy a víz és annak munkája nagy szerepet játszott a táj kialakulásában,[6] és később az emberek életében, mindennapjaiban és életvitelében. Egyes régi iratokban megőrződött adatokból megelevenedik, szinte már-már a szemünk elé tárul a régi vízi világ, amely a táj egész életét áthatotta és uralta is egyben.[7] Ahogy a szomszédos Szigetköz is, Rábaköz és Hanság mocsaras, lápos területe a vizek birodalma volt egykor az évszakok időjárási szeszélyeinek kiszolgáltatva. Nyáron alig-alig volt víz a kiszáradó medrekben, ezzel ellentétben ősszel és tavasszal pedig a hatalmas víztükör összefolyt legtöbbször még a Fertővel is. Sokszor úszott vízben a Hanság, csupán a lápszigetek álltak ki belőle. Ezekre települtek az emberek.[8]
A területet már a honfoglaló magyarok, a győztes bánhidai csata után, 906-ban birtokukba vették. Az Árpád- korban már benépesült volt Rábaköz teljes területe és a hansági peremterületek is. [9] A Hanság benső területén, - lápos, mocsaras jellegénél fogva - jelentősebb népesség sosem telepedett meg, azonban a szélén elhelyezkedő falvak, mezővárosok népének életében mindig jelentős szerepet játszott nádasaival, réti kaszálóival, legelőivel, erdeivel, halászó vizeivel.[10] A két kistáj települési kontinuitását a török harcok viszonylag kevésbé zavarták meg. Paraszti gazdálkodásának, fejlődésének a XVI. századtól megerősödő, majorsági gazdálkodást folytató uradalmak szabtak csak keretet.[11] A lecsapolást megelőzően gazdag természeti világa volt e tájnak. Itt találhatóak voltak hatalmas erdőségek, nádasok, melyek jó búvóhelyet, a vizek, lápok gazdag állatvilága pedig bőséges élelmet biztosított az itt megtelepedők számára. Az ősi gyűjtögető életforma egészen a szabályozásig tartott itt. A zabolátlan vad vizek között csendes holtágak, nádasok, erek, lápok, s maga a Hany mocsárvilága, az ártéri erdők rengetegében meghúzódó tisztások, rétek, legelők ontották bőven kincseiket: a halat, vadat, madártojást, mézet, fát, vesszőt, nádat, sást, csak össze kellet gyűjtögetni. A települések közvetlenül a vizek között húzódtak meg, néhány kimagasodó földterületen, így nem kellett messze menni élelemért és a háztartás környékén szükséges alapanyagért. A böngésző emberek kitűnően ismerték a határt és összegyűjtöttek mindent, amit a rét adott.[12]
Rábaköz területének nyerstáji állapota és a vízrendezés után létrejövő természeti viszonyok együttesen lehetővé tették a gazdaságon belül az állattenyésztés nagyságának megmaradását a földművelés mellett. Korlátozottan bár, de korán kifejlődött a paraszti polgárosulás, mely sajátos táji vonásokat öltött magára - például mezővárosi közösségei is fenntartották egészen a XX. század derekáig viseletüket (pl.: Kapuvár, Csorna, Szany), egyedülálló kézimunkáik készítését, főként hímzésbeli sajátosságaik váltak később ismertté, mint jellegzetes táji vonások, így a rábaközi keresztszemes- és höveji hímzés[13] is.
A XIX. század folyamán végbemenő ipari forradalom és a XX. század idején az iparosodás újabb és újabb vívmányainak elterjedése kihatott e vidékre is, ahogy lassanként a Föld szinte minden kontinensének szegletére. Ez a fajta életmódbeli és társadalmi változás megbontotta az addigi rendet egyre jobban az élet minden területére hatást gyakorolt. A mezőgazdasági konjunktúra elterjedésével, egyre nagyobb szabad termelésre alkalmas földterületre volt szükség. Ebből fakadóan tartották szükségesnek a folyószabályozásokat, ármentesítéseket és lecsapolásokat. 1803-tól érintette e vidékeket a folyószabályozások és lecsapolások elrendelése. A munkát az Eszterházy uradalom végeztette el. Így sikerült 26 ezer holdnyi földterületet vízmentesíteni. Végül az 1889-1900 közti Rába-szabályozása alakította ki a mai vízhálózatot. Ez az esemény teljesen átformálta a táj teljes arculatát, mind a természetet és annak élővilágát és természet adta lehetőségeket az ott élő emberek számára. Ezáltal átformálva életmódjukat, teljes életvitelüket. Ez a fajta életminőségbeli változás egészen napjainkig kihat, hiszen megcsappantak a természetes élőhelyek és az addig dús, virágos füvű vizenyős rétek, melyek az „egészség kincseskamrái” voltak a hozzáértő emberek számára, ma már nem nyújtanak akkora lehetőséget a növények gyűjtésére. Ez a fajta erőteljes változás egyben felülírta az addigi természetes környezethez alkalmazkodott emberek munkáját, így a füvesemberekét és javasasszonyokét is.
A Rábaköz természeti adottságai jó alapot adnak az élet számára, s ebben gyökerezik a benépesüléstől kezdve napjainkig az emberek munkája, sok értékes hagyománya.
A Hanság települései: Bősárkány, Pusztasomorja,Jánossomorja, Andau (Tarcsa), Tadten (Tétény), Wallern (Valla), Fertőd, Agyagosszergény, Osli, Rábcakapi, Fehértó, Győrsövényház és Lébény. Az így lehatárolt terület mintegy 55 000 ha kiterjedésű
[1] TIMAFFY 1960:3
[2] KÓSA-FILEP 1983: 162
[3] TIMAFFY 1991:5
[4] KÓSA-FILEP 1983: 189 Tóköz: „Rábaköz területéhez északkelet felől csatlakozó, a Hansággal szomszédos, mélyfekvésű terület. Felszínét a Rába, Rábca, Mosoni-Duna hajdani elhagyott folyómedrei és a medermaradványokban visszamaradt tavak tették jellegzetessé. Vízrendezése XIX. század végi befejezéséig fejlődését a nyerstáji adottságok határozták meg. A fejlettebb, késő középkori hagyományokban gazdag kisalföldi paraszti kultúrán belül az archaikusabb arculatú kistájak közé tartozott. Lakossága a honfoglalás óta magyar, a hódoltság időszakában veszélyeztetett terület volt. A XVIII. században főleg magyar, elvétve német telepesekkel egészült ki népessége. Több kontinuus evangélikus magyar községe van (pl.: Tárnokréti, Rábcakapi).”
[5] KÓSA-FILEP 1983:105
[6] TIMAFFY 1991:5
[7] TIMAFFY 1991:7
[8] TIMAFFY 1991:9
[9] TIMAFFY 1991:14
[10] KÓSA-FILEP 1983: 106
[11] KÓSA-FILEP 1983: 162
[12] TIMAFFY 1991:19
[13] BÁTKY 1924