Káposztafélék
(Cucurbita pepo L.ssp.Styrica)

 

A káposztát már a régi rómaiak is ismerték,
és általános gyógyszernek tekintették.

 

A káposzta őse a vadkáposzta. Eredendően az Atlanti-óceán partvidékén és a Földközi-tenger keleti részén volt honos, ahogy a többi káposztaféle is. Európában népszerű zöldségféle, amelynek fajtái kedvelik a meleg és csapadékos időjárású területeket. A káposzta kétnyári növény, mely virágzatát a második évben hozza, akkor szökken szárba.

Víztartalmával és bőséges ballasztanyagával a káposzta megtölti a gyomrot és jóllakat, anélkül, hogy a szervezetbe sok energiát juttatna. A káposztában bőségesen van C-vitamin. A pozitív stresszhormonok képződéséhez C-vitaminra is szükség van magas koncentrációban. A B12-vitamin kivételével a káposzta az összes B-vitamint tartalmazza, méghozzá egymással harmonizáló összetételben. A fejes káposzta magas folsavtartalma nagyon fontos azoknak, akiket gyakori stressz ér, és B-vitamin-hiányban szenvednek.

A káposzta gyógyhatásai az emberi szervezetre a következők: aktiválja a szénhidrát anyagcserét, serkenti az agy és az idegek működését, a koncentrálóképességet, hangulatjavító, idegnyugtató, feszültségoldó, javítja az alvást és a stressztűrőképességet, erősíti az immunrendszert, növeli az életerőt, aktiválja a sejtlégzést, erősíti a bőr és a haj színét, serkenti a sejtek növekedését és fokozza a libidót.

Kertészetünkben többféle káposzta terem, úgy, mint a fejes káposzta, lila káposzta, kelkáposzta és kelbimbó.

 

Kapcsolódó receptek: